Amióta csak vegán lettem, ami nekem is egy hosszú folyamat volt, nem pedig egy pillanat műve, folyamatosan kihívások elé állít az élet és teszteli a valódi vegán hitemet, ami szerint én teljesen erőszakmentesen élek. Az én vegán hitvallásom az, hogy senkit sem kapacitálok arra, hogy legyen vegán vagy hogy csináljon valamit úgy, ahogyan én szoktam, hiszen nem ez a feladatom.

Hetente többször tartok táplálkozási tanácsadást és életmódváltással kapcsolatos kérdésekre is válaszolok. A legtöbbször húsevők keresnek meg és tovább megyek, még csak nem is allergiások bizonyos tápanyagokra úgy, mint én.

Szakemberként nagyon fontosnak tartom, hogy ne saját magunkból induljunk ki és ne is erőltessük a saját utunkat másokra.

Az élet úgy hozta, hogy a párom is predán, aki ráadásul szereti az ételeket, az ízeket, imádja a húsokat és még főzni is tud! Arról nem is beszélve, hogy allergiája sincsen hála az égnek, így tényleg bármit ehet, bárhogy elkészítheti.

Velem ellentétben, aki évek óta nem eszek húst és hosszú évek óta búza, glutén és tejfehérje allergiával küzdök, ami azt jelenti, hogy hozzá sem érhetek ezekhez a tápanyagokhoz, mert azonnal kezdődnek az allergiás tüneteim. A húsmentes életem pedig nem az állatok iránti tiszteletből alakult ki először, az csak később társult hozzá, amikor már nagyon sokat olvastam utána és néztem meg az állati eredetű ételek feldolgozásával járó videókat- hanem a hústartalmú ételek elutasításával kezdődött, merthogy én tényleg nem szeretem a hús ízét, sem szagát, sem állagát. Energiám sem lesz tőle és emészteni sem nagyon tudom őket.

Ezek mellett is hiszek abban, hogy mindenki szervezete tudja, hogy mi a jó neki és nem szabad semmilyen irányvonalat sem magunkra erőltetni. Sem a családomat, barátaimat, ismerőseimet, vendégeimet és a páromat sem terhelem a vegán eszméimmel vagy az autoimmun betegségemmel, ami az allergiákból alakult ki.

Hogyan élünk akkor mi a hétköznapokban szerelemben?

A táplálkozás, nevezzük nevén, az evés mindenki számára egy fontos, de sok esetben központi szerepet játszik. A reggelitől kezdve a vacsoráig, a közös főzésekig, étkezésekig és az étterembe járásig, nagyon jó hangulatot és mélységet, közös elfoglaltságot tud adni a pároknak. Egymás szokásainak megismerése és az élményszerzés is gyakran az ételekhez fűződik és azok elkészítéséhez. Ha máshonnan szemléljük, akkor pedig rengeteg konfliktusra adhat okot és kiemelheti a különbséget is két ember között.

Nagyon érzékeny téma tehát ez mindenkinek.

Hogyan tudom akkor mégis harmonikusan működtetni a mi kapcsolatunkat?

Írom hát a tippjeimet a predán-vegán szerelemre:-)

Találjunk kompromisszumot a főzésben és vegye ki belőle mindkét fél a részét. A mi esetünkben én csinálom meg a zöldségeket, gyümölcsöket és a köret elkészítését is vállalom.  A párom készíti el a húsokat az elejétől a végéig. 🙂 A mosogatásnál ugyanez a szabály, én mindent elmosogatok, ami nem ért húshoz és ő mindent, amiben hús volt.
A vásárlásnál, ha egyedül vagyok, megveszem a csomagolt húsárut, de a nyers húsos pulthoz már nem állok oda. Ha együtt megyünk, akkor értelemszerűen én a zöldségeket és a gyümölcsöket veszem meg, amíg a kedvesem a húsokat válogatja ki. A hűtőben külön fakkban tárolom a zöldségeket és gyümölcsöket és külön fakkban vannak a húsok, de egy hűtőn belül. Az étteremben pedig nagyon egyszerű a dolgom, mert nem kell vegán étterembe menni azért, hogy én is jól lakhassak, minden étteremben van zöldségköret (padlizsán, cukkini, burgonya, paprika, gomba, borsó, kukorica, paradicsom, hagyma) és gyakran találok növényi hüvelyeseket is (csicseriborsó, bab, lencse, tofu) is. A kedvencem az indiai, thai, kínai étterem és a hummusz bárok, ahol szintén kapható húsos étel is. Az allergiáim miatt gumikesztyűben ugyan, de készítek szendvicset is a páromnak és a húsféléket is beleteszem neki, ahogy szereti.

Sokféle kifogást találhatnék, de helyette inkább a megoldásokat keresem és azt, hogy hogyan tudok neki örömet okozni, megtartva az ő étkezési szokásait is, amiben ő jól érzi magát, ahogyan ő ezt már megszokta. Cserébe a rugalmasságomért és odaadásért, törődésért ő egyre szívesebben jön velem nyers-, vegán- cukrászdákba, ahol együtt is nagyon jókat tudunk sütizni. Sosem kérem, hogy egyen ezt vagy azt velem, vagy hogy kóstolja meg az ételeimet, de ha ő kér belőle egy falatot szívesen adok, mindenféle komment nélkül, hogy na látod ezzel is életben lehet lenni?!:)

És még mi mindent csinálunk, oldunk meg együtt?

‘ Szívesen készítem el az ő fehérje turmixát tejjel és tejsavó proteinnel, míg az enyém növényi tejjel készül és kendermag+rizs+borsó fehérjéből némi szupergyümölcsporral megspékelve:)

‘ Kólázni is szoktunk együtt, mert ő a sima light kólát én pedig az organikus eredetű vegán kólát fogyasztom steviával édesítve.

‘ Szeretjük együtt enni az olajos magvakat és jókat nevetünk közben, hogy ez most aztán vegánkodás már.

Szeretem, hogy ő olyan amilyen és szeretem, ahogyan szereti a hagyományos ételeket. Ha valamire úgy érzem, hogy nyitott és kérdez is én válaszolok, és én szoktam kérdezni néha, hogy milyen íze van ennek vagy annak és miért kívánja annyira, hogyan érzi magát azután, hogy elfogyasztotta azt?

Klassz dolog csodálni és rajongani valakiért úgy, ahogyan van és nem akarom, hogy olyan legyen mint én vagy akárki más. Jó dolog békében és elfogadással szeretni, mert cserébe ugyanezt kapom vissza és így én is az lehetek, aki vagyok…

Ilyen egy vegán-predán szerelem.

 

Tetszett? Oszd meg!